A Mester és Margarita

# 65279;. Nem, várj. Tudom, mit akartam. De megy minden ki, mert mindent a világon több remény, hogy nem. De azt akarom mondani, hogy ha tönkretenni, akkor szégyent! Igen, szégyelld magad! Haldoklom a szeretet.

Istenek, isteneimet! Mi volt ez a nő. hogy volt ez a nő, akinek a szeme mindig égett valami furcsa ogonechek, hogy már ez a kis kaszálás az egyik szem boszorkány díszítik magukat, majd tavasszal a mimóza? Nem tudom. Nem tudom. Nyilvánvaló, hogy ő igazat mond, szüksége volt rá Mester, nem egy gótikus kastély, és egy privát kert és nem a pénz. Szerette őt, ő igazat mond.

„Bocsáss meg, és felejtsd el a lehető leghamarabb. Elmegyek örökre. Ne nézz rám, hogy használhatatlan. Lettem egy boszorkány a bánat és csapások, hogy megütött. Mennem kell. Viszontlátásra. Margarita”.

Nos, aki szereti meg kell osztania a sorsa az egyik, akit szeret.

- Hallgassa soundlessness - Margarita mondta a mester, és a homok megzörrent az ő mezítláb - hallgatni, és élvezni, amit nem kaptak az életben - béke. Nézd, ott van előttünk az örök haza, amelyik akkor a jutalom. Már látom a velencei ablakot és hegymászó szőlő, felemelkedik a tetőre. Itt az otthoni, az örök haza. Tudom, hogy az este akkor jön azoknak, akiket szeretsz, valaki érdeklődését, és kivel nem riasztott. Ők fog játszani veled, akkor énekelek neked, akkor megjelenik egy fény a szobában, amikor a gyertyák égnek. Fogsz elaludni, miután fel a zsíros és örök sapka, akkor elalszik egy mosollyal az ajkán. Alvás erősíti meg, akkor lesz bölcs spekulálni. És megszabadulni tőlem, akkor nem tudsz. Tartsa alvás lesz rám.
# 65279;

Szeretem ezt a könyvet, főleg az utolsó idézet, ez a legkedveltebb)) + 1

Csak a közelmúltban gyűlt össze, hogy elolvassa. de a keze valahogy nem érte el. Most, miután ilyen idézetek még inkább érdekes. feltétlenül olvassa el.