Értelmezése a vers-félsziget „ima” - esszé
Ki dedikált versében: „Ima”. Ez egy nagyon nehéz és eredeti munka, tele mély értelmét. Mi az ima? Miért van a neve Nabokov választja az ő vers? Az ima - fordul Istenhez, könyörgött segítségért. Volt címezve a felséges, kérelmeket és reményeit, akik bementek a menetet ábrázolja a munkáját Nabokov:
Izzó gyertya, amely felfedi a ráncok,
Ezután a fehérje ragyogó talpakkal.
A csillagok fa zaj csúcs,
És megállítja a menetet.
És imádkozom mi bátor Divas,
Az orosz beszédet, sima mind a pályán
Lírai hőse is az emberek felhívta a kérés Istenhez, de imádkozni, mint a költő, aki tisztában van a pótolhatatlan veszteség - veszteség közötti kapcsolatok modernitás és az ősi kultúra:
Ó, rózsa, illatos, natív,
Beszédhibás álmában elnyomja
Költői tapasztalat legtöbb harsányan keresztül kifejezett metaforája az állam a sötétben - kék éjszaka:
Velem várja az éjszaka sötét - blue ...
Ő csak a hős a feszültséget - „vár”. Ez az elvárás? A költői szöveg nem ad választ, de csak megerősíti a zavart a ritmust hiba (rendszer váltakozása jambikus sérti spondeus: „Velem várja az éjszakát sötétkék”) megnyitja az értelemben a várakozás ismétlődik az utolsó harmadik versszak, ahol anzhambemanom be előérzete „láthatatlan járat (!) „anyanyelv:
ő láthatatlan járat
Az akció zajlik éjszaka vagy késő este, együtt a tudat, amit - valami fenséges és ismeretlen, így a csillagok ragyognak az éjszakai izzó gyertya a sötétben ad okot, hogy egy adott képet alkot a világ, amelyben a viasz cseppeket alakulnak gyöngy:
Blaze, gyertya, és remegő ujjakkal
Wax gyöngy Orosi.
Ez a metafora, kombinálva a kényszerítő „Orosi” nincs esély van, mert a régi gyöngy jelentése könnyek.
Költő Nabokov a „Prayer” panaszkodik a sorsa a magyar nyelv „perjel” és a „torz”, mert ebben a iskromkannosti és torzítás tükrözi a sorsa népét. Ezért nem csak sajnálja, a sorsa az anyanyelvén, de úgy véli, hogy az orosz kultúra újjászületik, feltámad, visszanyeri erejét ( „... de úgy érzem, láthatatlan járat”). Ő él imákat, és reméli, hogy:
Itt lesz újra, mint a víz polnoglasnoy,
világos, mint a nap kard
fenséges izgatottság területeken ...
Költő csodálja a saját kultúra. Ő készen áll mindent megtenni annak érdekében, hogy virágzott, egyre szebb. Utolsó semistishie szemben az előző három. Ez tele van fény, úgy n
komor képet, és egy fényes, tisztaság és nagyságát az élő nyelvet. Palette hangzik "a" (víz, méltóságteljes, izgalom), "h" (tiszta, a kard) "p" (kézműves, féltékeny, natív beszéd) csatolt költészet alapvető természetét. Ugyanez a használata ismétlések ( „Te, a nappali, a te, az én gyönyörű ...”), párhuzamossága szintaxis - használata összehasonlító fordulat, egymást követő, poliszindeton (s), inverzió ( „életem”, „a lovag”, " imádkozik Artisan féltékeny „). Paraphrase, Nabokov használt az utolsó sorban nem véletlen: a költő nevezi magát a „mester” és a „lovag”, ezzel is hangsúlyozva a kapcsolat a Teremtő és a szavak, egyrészt, másrészt - iránti csodálata a natív beszédet.
A lírai hős Nabokov imádkozik felfedi a legintimebb, így az ő tapasztalatai ellentmondásosak és érzelmi. A szenvedés és a hit, a remény és a bánat túlterheltek a lélek a hős. A költői szöveg tükrözi ezt a zavart az érzések és gondolatok: képi ( „ráncok”, „ragyogó szemfehérje”, „remegő ujjakkal”, „gyöngy viasz”, „gyertya”, „Star”, „sötét - kék éjszaka” ...) összefonódik egyesületek született a lélek a hős ( „Mozgalom a szél”, „kukává álom”, „láthatatlan repülő”, „kard a nap”, „izgalom mezők” ...). A metaforikus képet készítette a képzelet a költő, lehetőséget ad arra, hogy úgy érzi, a hegy, a Szent nyelv a világon. Ez megkönnyíti több felkiáltójel (4) és a csend. Annak ellenére azonban, hogy bonyolult a érzelmek által hordozott költői szöveg, ezek mindegyikét egy koherens rendszer négy ritmikus semistishy, amelyek mindegyike épül a váltakozás chetyrehstopnym és jambikus pentameter túlnyomórészt az utóbbi. Egyrészt, hogy a vers egy sima és dallamosság, és a többi - dinamika.
„Ima” Nabokov hangzik, mint egy himnusz az anyanyelvi, mint egyfajta szerelmi vallomás orosz beszédet. Figyelmet a szépséget és értéket a magyar szavak jellemző az adott nemzeti író és költő. Még járatos a tudás az irodalmi örökség a személy elsődlegesen emlékezett sorok egy vers Turgenyev a „magyar nyelv”:
De szeretnék emlékezni Lermontov „The Prayer”, mert van, mint a vers által Nabokov által jóváhagyott, a kegyelem ( „ez egy áldás”) értelmében a „előzték szó él”:
Ez a kegyelem
Megegyezésben szavakkal élve
És lélegzik érthetetlen
Szent varázsa őket.
A lélek, mint a teher csúszda,
És akár hiszed, és sír,
És olyan egyszerű, könnyen ...
Költő a szándékolt célra - az üzembentartó az élő beszéd. Célja, hogy úgy érzi, a legkisebb veszélyt a nyelv, a jelek a pusztulástól, és ennek megakadályozására mi, hétköznapi emberek. Ez az, amit Vladimir Nabokov vers „Ima”.