A könyv a medve sarokban

A medve sarok

A medve sarok

Amikor azt mondta, ezt a történetet -, és azt mondta neki többször, hogy nem ismeri fel a villamos kapitányt (kapitánynak nevezték, nem ok nélkül, mert egy nyugdíjas kapitány, elbocsátották az ezred jó szolgálatot, és elektromos -, mert tartott néhány kisebb posta a villanyvilágítást cég). Szeme, általában unalmas és semmitmondó, világossá tette, és szilárd. Mindig rekedt hangon egy régi alkoholos hirtelen hangzott olyan szelíd, mély hangon, amit soha nem várható, hogy hallani tőle, és az egészet a néhány perc, mintha átitatva belső ragyogást, ami egy személy akár bukott meglehetősen alacsony, szépség.

- Az úgy volt. Gris zászlóalj az ezred volt az undorító piszkos vidéki városokban délnyugati régióban, és az egyik zászlóalj küldött be az őszi, téli és tavaszi határvonalra, hatvan mérföldre a székhelye az ezred. A zászlóalj, tudod. Ez négyszáz katonát és tizenöt tisztek, köztük van a zászlóaljparancsnok és három zászlós. Persze, már sikerült veszekedni egymással egy hosszú tél. Ezt a jelenséget a börtönökben, és hosszú gőzös utakra és nagy családok, és általában mindenhol, ahol az emberek ítéltek kénytelen hosszú, unalmas együttélés. Ki a család veszekedés, pletyka, bántó félreértések, egyszerűbb - az úgynevezett a tartományban, az északi - a „számláló” a keleti - „kecske potyagushki”, és a dél-nyugati - „suspitsiyami”. A helyiek - a katolikusok és Mennonites - vagy harcoltak szégyenlős a cél. vagy mi magunk, miközben a méltóságukat tiszt, kényelmetlenül érezte magát velük, hogy bekerüljenek egy közeli ismerős. Helyi azonos arisztokrácia, főleg lengyel számít, nem figyel ránk, a mi látogatások reagált támadóan udvarias háromperces látogatók, majd elfelejteni a létezését. Az a furcsa, hogy mi, a fiatal tisztek, akik whiled el a hosszú téli estéken el felváltva egymástól, ivott riasztó számok undorító vodka, vzya- ötödik kölcsönt a zsidó kocsmákban, étkezési mikroszkopikus szelet szalonna sült és kíséri a törött gitár ének régi, rég elfeledett világ couplets.

Amikor sikerült hívni

A piszkos fogadóban,

Ez nem ül le, hogy a vacsorát,

Külön fel kell hívni a üvegszem.

Aztán mindannyian Luli-Luli

Készek énekelni Krambambulya.

Mikor változik szűz.

Röviden arról, hogy szomorú:

A roham az erőszakos harag

Csatlakoztatom a mennyezet az erdő.

Aztán mindannyian Luli-Luli.

És mégis, mi énekeltünk és gyengéd. Itt például. A kapitány hirtelen szentimentális, zokogott könnyek és énekelt valószínűleg hamis hang a világon:

Minden fordulóban a repülő,

Pro-och nem repülnek.

Na jó. ebben az esetben nem. Lettem érdekelt a memóriák. És tudod, jött a karácsonyi ünnepek, és a tisztek a mi zászlóalj parancsnokának le a legszégyentelenebb harmincöt Fendrick, özönlöttek a város. Married to the feleségek és gyermekek - egyetértenek abban, mert nem tudták őket vele a hírhedt hely, ahol minden a házak - kunyhók készült sár és tehén trágya, és ahol nincs orvos betegség esetén. Singles hosszú karácsony előtt álmodik golyó a polgári klubok és a tiszti világos meleg szobában, a zenéről és táncok a bájos nők és lányok arcán, szervek, és mosolyog, és néhány közülük, és a zöld asztal, cha, amely prometat bank lehet, és hagyja az összes partner nélkül egy fillért sem. A kísértés, hogy a pihenés karácsony napján oly nagy volt, hogy a fiatal tisztek úgy döntöttek, hogy dobja a sok egymás között: Ki megy, akik továbbra is a helyük. De azt mondta, hogy nem sok örömmel itt maradni. Ez meglepett. Akkor azt mondtam, azt hiszem, hogy egy pár napot, hogy beavatkozás nélkül swot taktikát, a francia és az alapszabály. Akkoriban arra készül, hogy az Akadémia a vezérkar, úgyhogy készségesen hitt, és magamra hagyott önző kapkodás és hamis sajnálkozás.

Most egy nagy nyugodt, „casting művében” a múltam, nem tudok rájönni, hogy mi mindannyian úgy vonzotta ez a piszkos tartományi nyomornegyedben, összehasonlítva, amely bármely Konotop vagy Chuhloma tűnik nagyvárosi európai városok: monotonitás az élet? sápadtság a képzelet? Unalom? vágy az emberek. Nem, nem, én nem merem megítélni őket, Isten ments meg engem! Csak nézd meg a dolgokat a távolból, és az eseményeket.

Az egész zászlóalj csak ketten elhagyták a tisztek: parancsnoka a hetedik cég Plisov rám. beardless alárendelt. De Plisov régóta ágyban fekve, fogyasztják a legújabb támadása súlyos tuberkulózis és. találtam magam valóban mester az élet és a halál több mint négyszáz katonát, valamint a teljes helyi lakosság.

Ha nem lenne egy körülmény, ami vagyok, hogy azt mondják, én nem tagadja meg magát az öröm, hogy a katonák egy pár vödör vodkát, nekik éles lőszer, állapítsa táviratban háború szomszédok és megszállják a határon, mint Yermak, majd, hogy egy új hódítóval lábánál a királyi trónra. De én elbűvölt egy egészen más ötlet. Tender és nyugtalan. Az a tény, hogy a parancsnok az ötödik cég, akitől az volt a parancs, kapitány Terekhov, volt felesége. Nem, inkább nem a felesége. Látod, ő valahol legális férj és éltek az oka. ingyenes. nem különösebben szenvedélyes szerelem, köszönhetően a hosszú távú kommunikációs, hanem egy erős barátság és a kölcsönös önbecsülését. Vajon egyfajta kicsi, de erős, tökéletesen hajtva nő, nagy, szürke szeme, apró szép karok és lábak, szenvedélyes, élénk csúfoló, nyílt és szenvedélyes jellegét, szellemes, szimpatikus, hogy a mások szenvedését - a rövid, egy bájos nő, és egy csodálatos barát.

Persze, te az én szót megértik, hogy szerelmes voltam vele minden őrült őrület huszonkét éves hadnagya. Próbáltam szinte minden nap, hogy látogassa meg őket, kihasználva minden alkalomra: Business, barátságos és egyébként. Meglátogatta velem mindig kacér, szeretetteljes, segítőkész és barátságos gúnyos. Néha azonban már észre szürke szeme, a legtöbb kék tanulók, néhány sárga topáz szikra, nem haragos, nem megkérdőjelezve. Zavarban voltam, félénk, elrejtette a kezét az asztal alatt, nem tudta, hová tegye őket, és este szándékosan elsétált ablak ismét húsz oda-vissza, és azt suttogta hangosan valami hülye monológok. Ó, hányszor akartam mondani neki: „imádják Anna Petrovna, az egyetlen öröm az életem, az első és utolsó szerelme, ha tudnád, mennyire szeretlek!” De gyávaságból vagy félénkség, vagy talán csak az ismeretek hiánya az akkori női szív akadályozta meg kell csinálni.

És karácsonykor csak olyan lehetőséget. A szíve barátja, kapitány Terekhov, nem tudott ellenállni a kísértésnek, egy jó csavar por forgó hármas korona, bírság, mielőtt egy kellemes vacsora egy itallal, dalokkal és az ezred pletyka. Elment a tartózkodási az ezred központja, mondván tucat képmutató szavak és elhagyja a feleségét egy pár napra, magányos, unatkozó, az ellátás, a két ápoló.

Természetesen futottam inni ütemben veszett macskák. Én csak arra vár, ezt a meghívást. És itt. hangulatos szoba, lágy villanykörte lóg az árnyékban házi, tréfás játék, ártatlan, bár egy kicsit gőgös kacérkodás vastag édes bor. lelkem és boldogsággal purrs, mint egy macska a padon. de hirtelen belép Terekhovsky rendezett és jelentések:

- Tehát, bíró úr, hogy a becsület jött rendezett a tiszteletére kapitány kordbársony. Ők küldtek egy hölgy. A hölgy azt mondta, hogy a becsület chi Duzhe beteg chi meghalt. Konstanty Plisowski rendezett megerősítette ugyanaz.

- A századparancsnok nem a leadott szavazatok. A két hölgy, a régi és fiatal, félnek belépni. És én magam spugalsya már podkolenki remegett.

- Miért nem fut az orvoshoz Berger? (Mi a zászlóalj katonai orvos nem volt, és az egész város csak egy orvos Berger, egy öreg ember Hetven év.) - Ran, bíró úr. EVOH alkalmazottai csak azt mondta, hogy kilenc óra után este az orvos nem fogadja el senki.

Ó, a fenébe! Meg kellett öltözni, és menni. De én megállította Anna Petrovna:

- Az isten szerelmére! Ó, az a teremtő maga. Ha már van egy, és segíthet nekünk! Nem tudtuk, hogy egy orvos.

- Odesszában a szolgáltatás, mint ezer orvos - mondta a basszus és az anya az orrát.

- Mi nem tudott. Könyörgöm, és könyörgöm minden, amit szeret. Jelentkezzen be, hogy mi történt vele! Gyengék vagyunk és zavaros nő horror! Megkérdeztem Anna Petrovna megnyugtatni, amennyire csak tudott, és a gyenge nők bement a másik szobába. A keskeny agglegény ágy, fedett a derekát egy takarót, feküdt a kapitány. A feje pihent magas három párna. A szeme nyitva volt, de mozdulatlanul és bámult kísérteties szorosan. A bal oldalon az ő szája és folyt rászáradt a nyak és a fehér hálóingben szűk az első, majd egyre inkább széles piros véráramba. Tettem a kezem a homlokán. De mivel nem volt hideg van kint, és elmentem a plüss kesztyű nélkül, nem tudta megmondani a különbséget a testhőmérséklet és az ujjaim. Akkor megkérdeztem, hogy nekem a lehetőséget, hogy meleg kezét. Számomra, kinyitotta a kályha szárnyat. De aztán eszembe jutott, hogy szükség van az ilyen esetekben, érzem a pulzusát. Ó, jaj! A pulzus és a hőmérséklet meggyőződéssel mondta, hogy a kapitány a lélek elhagyta a halandó testet. Az özvegy és anya-in-law azonnal, mintha végszóra, felemelve szavát. Isten tudja valahonnan, csak ki a földből, volt két szoba piszkos, vastag, szinte részeg öregasszony. Ők ismerik a kézügyesség kapitány meztelenre, és segített nekik, hogy tegye le a földre. A cirkusz sebességre beszappanozta teste szappanos mosogatórongy, átázott vízzel, törölje le a lapokat, és öltözött tiszta fehérneműt. Ó, ezt nem felejtem el ezt a szörnyű sárga test, ezek láb és a kéz, mint a tagok a csontváz borított sárga bőr, ezek kifelé kiálló bordával, mint egy döglött lovat.

A régi nők nadrágot viselte viszonylag könnyen. És raktak egységes rajta biztonságosan, de rögzítse horgok nem sikerült. Én ismét jön a támogatás. Gyere, próbáld már rögzítse horgokat a holttestet az egyenruháját, és akkor megtudja, mi ez a dolog! Nem tudtam mit kezdeni ezzel a makacs. Akkor azt mondtam csendesen magamban: „Kedvesem Hermogenes elkerülhetetlenül nyomást lábát a gyomra, de nyilvánvaló, hogy felhalmozódott gáz gyomorban Így kell készülnie, hogy az én angyalom, hogy egy halott ember hirtelen ordítás Tehát tartsa magát a ... kezét. "

És az igazság az, ha én vagyok egy hatalmas erőfeszítést, préselt térdét a gyomor az elhunyt gombolta az utolsó ciklus egységes, a kapitány holttestét hirtelen morogni kezdett. Úgy tűnt nekem, hogy volt, hogy elájul. De abban az időben jött, Anna Petrovna, nyugodtan becsukta a szemét halott, és tedd a két réz penny. Saját feladatok befejeződtek. Kellett tölteni Anna Petrovna haza. mi nem mond semmit során az egész úton. Amikor megállt az ajtóban háza, azt mondta:

- Állj meg egy pillanatra rám. Én ajánlani egy pohár bort. I, jobbra, balra rettenetesen Most az egyik.

A legsúlyosabb pillanatok az életben valahogy szűk emlékezett. Halványan emlékszem, hogy én dőlve meleg kályha, és melegedett a hideg kezét - úgy tűnt nekem, hogy ők vannak ellátva hideg halott emberi testet. Anna Petrovna sétált fel és alá a szobában, hidegrázás, csomagolva Orenburg kendő.

- Halál! Hogyan undorító: volt egy ember, gondolta, hogy szenvedett, remélte, szeretett, féltékeny. És akkor semmi sem maradt belőle, csak esett! Milyen szörnyű törvény! És ami még rosszabb minden - annak elkerülhetetlenségét.

Hirtelen odajött hozzám közel, nagyon közel. Keze csökkentette a test mentén. Szempillája megrebbent, és az ajkai szétnyíltak a kiváló, a helytelen fogak szerkezetét. Úgy tűnt nekem, hogy én is érzem a hőt származó testét, és hallom a lány illata haj és a bőr. Aztán. Hirtelen gyors mozdulattal átkarolta a nyakamat és préselt ajkaim, hogy a forró ajkak nyitva.

És aztán, kora reggel, kísért az első gyertyával a kezében, azt mondta, abban az időben, amikor feltettem egy kabátot és kalocsni:

- Kedvesem. Emlékezz határozottan, ez volt az első, és meg kell őrizniük a múlt éjjel. Ez egy ünnep a győzelem az élet a halál felett. Kérjük, ne látogasson el hozzánk többé. Nagy dolgokat nem lehet ismételni, mivel lehetetlen utánozni ihletet. Először is, tudom, hogy nehéz lesz, és szomorú, de ha idősebb leszel és bölcsebb, meg fogja érteni, milyen vagyok most mélyen van.

És amikor azt megcsókolta a kezét, majd gyengéden és hideg, anyai, megcsókolt a homlokát.

Másnap reggel meglátogattam a néhai barátom. Ő már feküdt a koporsóban. Fent hiába próbálta szorítani könnyek özvegy és anya-in-law. És az arca mosolygott mosoly földöntúli boldogság. Nos, jól! Őszinte vagyok veled. Szégyelltem, és félt, hogy felidézni, hogy tegnap majdnem ugyanaz petyhüdt, laza és boldog mosollyal az ajkán látható Lena Petrovna, amikor eljött hozzám olyan közel, közeli, közeli.

Szavazatok száma: 2